Ingyen sör életed végéig?

Na ne! Megmutatjuk hogyan!

Tovább

Cristiano Ronaldo Kecskemétre igazolt.

A részletekért kattints!

Tovább

Kockahas tíz nap alatt?

A blogstar elintézi Neked.

Tovább

3. Vajon az érettségivel az érettség is együtt jár?

2016.02.23.

   Végzős gimnazistaként többször tettem már fel a kérdést (talán kicsit többször is mint kellett volna) embereknek, akik leérettségiztek, hogy milyen volt, nehéz volt-e és hasonlóakat. Általában mindig ugyanazt a választ kaptam meg: Ne aggódj, menni fog. Nem tudom milyen reakciót vártak erre a kijelentésre és nem tudom más, hogy van ezzel, de én rögvest elkezdtem aggódni. Talán ezt hívják fordított pszichológiának...

   Nem olyan rég feltettek nekem egy kérdést miszerint a mostani diákok nem érzik át ennek a súlyát? Miért nem veszik komolyan az egészet és kezdenek már végre tanulni? Akkor csak néztem az illetőre, de nem tudtam válaszolni. Más diplomatikusan azt mondta volna, hogy biztos tanulnak ők is csak hát biztos dolguk van és már kezdenek fáradni. Én nem hárítottam volna ennyire, megmondtam volna, hogy tényleg nem veszik komolyan a tanulást (tisztelet a kivételnek), mert egyfolytában azt hallják/halljuk, hogy az érettségi bár nehéznek létszik, de valójában gyerekjáték. Az egyetemi vizsgáktól jobban féljünk! De hogy félhetnénk valamitől amit még el se tudnánk képzelni, hogy létezik? Úgy értem mindig csak halljuk ezeket az információ morzsákat, de mint egy városi legendában ugyanúgy nem tudunk hinni. Nem tudjuk elképzelni, hogy ez akár velünk is megtörténhet. Legalábbis én is így érzem.

   Igazság szerint az érettségi számomra egy papírköteg. Attól én még nem érzem magam felnőttnek, hogy leérettségizem. Attól sem, ha felvesznek egy egyetemre. Sőt még attól sem, ha elkezdek dolgozni. Szerintem az ember érettségét nem lehet a tanulmányi eredményével mérni. Nem attól válik valaki éretté, mert elvégzett nem tudom hány iskolát, hanem attól milyen utat járt be az illető addig, amíg elérte azt amit akart.

   Csak azért fogalmaztam meg ezeket a gondolatokat, mert úgy érzem érettségi előtt álló diákként, hogy annyi ismeretlen áll még előttünk és nem tudjuk lesz e elég erőnk teljesíteni ezeket a kihívásokat.

Ha nektek is vannak ilyen kétségeitek a jövőt illetően nyugodtan írjátok meg kommentben. :)

Még jelentkezem addig is csóközön!

xoxo

2. Kalandos Valentin - nap

2016.02.14.

Két nap amit soha nem fogok elfelejteni....

Ez kb. olyan lesz ez a bejegyzés, mint mikor a filmben látjuk, ahogy a lassított jelenetben megszólal a főszereplő hangja narrátorként és elkezdi mesélni a történetet humoros és szarkasztikus beszólásokkal vegyítve. Mint mikor próbálunk valamit megmagyarázni a másiknak, hogy miért úgy csináltuk ahogy és így kezdjük a mondatot hogy: "Hát az úgy volt..!" stb stb. Gondolom már vágjátok.. Na, én is így terveztem megírni ezt a bejegyzést!

Szombat

Nem fogok minden apró részletet leírni, mint például fogmosás és egyéb tisztálkodási szokások, mert tök fölösleges. Fogat mosni és hajat mosni mindenki tud és többségében mindenki szokott. Szóval átugorva öt órányi fölösleges dumálást, kettő órakor találkoztam a barátommal a Kálvin téren és együtt mentünk onnan megünnepelni ( 2 napon keresztül, hihihi:D) a Valentin-napot. Először is elvittem a Móricz Zsigmond körtérre gofrizni egyet. Van egy nagyon édes kis hely, aminek a neve Sweetheart. Egy osztálytársnőm ajánlotta és már nagyon szerettem volna elvinni oda a barátomat. A gofrik nagyon finomak és gusztusosak voltak és mellé limonádét és juicet lehetett inni. Összességében jól laktunk olyannyira, hogy nem akartunk felállni vagy ha fel is álltunk rögtön le akartunk ülni.Utána átmentünk az Alle-ba, mert megbeszéltük korábban, hogy megnézzük a Deadpoolt. Csakhogy a film fél hatkor kezdődött mi meg már háromkor környékén ott voltunk. Vajon két fiatal tinédzser unalmukban mit csinálhatnak? Naná, hogy egy elektronikai szaküzletbe mennek be! (elcseszett egy generáció vagyunk :P) Bent nézelődtünk egy kicsit majd a film előtt elmentünk kajálni a KFC-be. Komolyan a szombati után egy kicsit elment a kedvem egy jó ideig a KFC-től. Az még hagyján, hogy a srác, aki felvette a rendelést enyhén szólva is flegma volt, de miután véletlenül rossz szendvicset mondtunk és javítottuk magunkat, ő még rátett egy lapáttal azzal, hogy kettőt számlázott nekünk. Szóval most kicsit érthetőbben: a rossz szendvicsből kettőt kaptunk úgy, hogy egyet se akartunk! Úgy hogy volt egy kis kavarodás ott a pultnál, mikor a barátom megpróbálta elmagyarázni a srácnak, hogy hiba történt. Végül visszakaptuk a pénzt szóval legalább jól végződött a dolog.
Azt hittük ezután minden happy lesz, megnézünk egy jó kis filmet és megyünk haza. Aha... csak szerettük volna! Eleve kicsit késve érkeztünk a vetítésre, ezért a sötétben kellett megtalálnunk a helyünket, ami így nem volt valami könnyű a mentségünkre szóljon és ebből kifolyólag rossz helyre is ültünk előszörre..meg másodjára is..és csak nagy nehezen harmadjára találtuk meg a saját helyünket, ahonnan nem akartak felállítani minket. (Kicsit költöző madár effektusnak éreztem) A film végül is jó volt..mondjuk, legalább is a barátomnak tetszett ez a kissé morbid humor. Utána már csak a pihe puha ágy várt. :)

Vasárnap

Nem keltem túl korán olyan fél tíz fele majd a barátommal együtt elmentünk bevásárolni (igen jól olvastátok..nem, nem vicc..Érden vasárnap is nyitva van a kisbolt) majd egyet sétálni is. Kellemes volt az idő és legalább kicsit megismertem Érdet. Olyan fél három fele ebédeltünk, ami azért érdekes, mert este hat órára volt asztal foglalásunk egy étterembe. Hát enyhén szólva is jól megebédeltünk, ami után legkevésbé vágytunk egy kiadós vacsorára. Mondtam is a barátomnak, hogy csak salátát fogok enni szóval jól járt velem Ő és a pénztárcája is. Aztán persze nem így lett. Budán, a Lánchíd lábánál van egy kis hangulatos étterem, aminek a neve Marvelrose. Mikor beléptünk az étterembe egy aranyos, tyúkanyóra emlékeztető idős néni fogadott minket és rögtön úgy kezdte, hogy gratulált nekem. Néztem rá nagy szemekkel. Mivel eléggé megilletődtem csak annyit bírtam kinyögni illedelmesen, hogy köszönöm. Először, arra gondoltam, hogy azt hitte, hogy biztos eljegyzés volt. Válaszul, mivel látta, hogy nem értem hogy mire gratulált annyit mondott: "A szalagavatódhoz." Komolyan, igazán nagy kő esett le a szívemről. :D Valentin nap alkalmából külön menüsort állítottak össze bár mindegyik nagyon..hangzatosan és érdekesnek hangzott, mégis húslevest ettem és sajttortát. (De olvasva a különböző egzotikus nevű ételköltemények nevét, arra gondoltam, hogy most mennyire jól esne egy hamburger sült krumplival.) De összességében nagyon tetszett az egész hely. Utána elmentünk egy Palack nevű bárba még koccintani egyet. Hazafelé a hármas metrón utaztunk. Annyit tudni kell, hogy mivel a Marvelrose egy elegáns étterem, ezért magassarkút vettem fel. Nos, azt hiszem a nő társaim megértik, mikor azt mondom, hogy élvezet volt megszabadulni tőle a legelső adandó alkalommal ami a metrón volt. Szóval leültünk és a legelső dolgom az volt, hogy levettem a magassarkúmat és átvettem a normális cipőmet. Egyik lábamról levettem majd átadtam a barátomnak, aki elővette a másik cipőt és ezt a mozdulatsort még egyszer megcsináltuk. A mellettünk lévő idős bácsi elnevette magát és azt mondta, hogy édesek vagyunk. :)

Én is így gondoltam magunkra nézve. Összességében egy nagyon mozgalmas és izgalmas Valentin-napon vagyok túl, amiért hálás vagyok a páromnak, aki a világon ( a saját kicsi világomon) a legfantasztikusabb pasi. :D

Majd még jelentkezem, addig is csóközön!

xoxo

Első blog

2016.02.11.

   Hogy miért lett radír a blog címe? Nos a válasz egyszerű. A XX. század irodalmának van egy olyan stílusirányzata, hogy avantgárd aminek van egy olyan stílusa, hogy dadaizmus. A dadaizmus előszörre na jó, másodjára is viccesen hangozhat. A nevét onnan kapta, hogy mivel ez egy mindent tagadó izmus, ezért az emberek a lázadásuk jelképeként úgy nevezték el az izmust, hogy felütötték a magyar helyesírás szabályait és az első szóra ráböktek amit megláttak. Ami értelemszerűen a dada volt. Szóval arra gondoltam milyen jó lehet így választani annak aki amúgy sem tud dönteni szóval én is felütöttem a szótárat és a radír szó jött szembe velem. 

Hogy miért is jött létre ez a blog? Hát hogy őszinte legyek fogalmam sincs! Talán kedvem volt írni, vagy csak unaloműzés, de az is lehet, hogy szimplán szórakoztat az egész...nem tudom, de mégis neki kezdtem. Az első amiről talán írhatnék ha már itt tartunk hogy irodalom akkor in medias res vagyis a dolgok közepébe vágva ( húú hogy én mennyire várom az emelt szintű érettségit), elolvastam a Rokonok című könyvet Móricz Zsigmondtól és hát bár tudom, hogy kötelező olvasmány, és mi előtt valaki azt hinné, hogy csak, ezért olvastam el annak mondom hogy nagyon jól látja, de úgy érzem, hogy a műveltségem nem teljesedett ki általa. Na mindegy, ez van.

Nem fogok a blogban semmiféle egészséges életmódról írni, mert nem értek hozzá. Én ahhoz értek, hogy egyek pizzát és gyrost és mindenféle egyéb szemetet, amivel mérgezhetem magam és utána még, hogy egyek hozzá tömény mennyiségű csokoládét. A sportot még csak hírből sem ismerem ( ez így nem igaz, van olyan sport amit még én is kedvelek) és ahhoz meg pláne nem értek, hogyan nézzünk ki jól miközben izzadunk a konditeremben, mert meg kell, hogy mondjam én piszkosul csapzottan néztem ki és nem keltettem valami vonzó látványt. Szóval üzenem azoknak a lányoknak, akik arról posztolnak írást, hogy lehetséges úgy hasazni, hogy közben úgy nézel ki mint egy divatbemutatón nos, ez nem lehetséges. Vagyis nekem nem jött be, lehet másnak működik, de nem nekem. Szóval nem fogok ilyenről sem írni.

Nem fogok semmiféle főzőblogot indítani ahol megosztom veletek a receptjeimet mert egy katasztrófa vagyok a konyhában. Tényleg. Nem viccelek. Ha tehetem elkerülöm azt a helyet. Csak annyi időt töltök ott amennyit feltétlenül szükséges a túléléshez. Meg nem is érzem úgy, hogy olyan elhivatott lennék hogy folyton új ételek kitalálásával kísérletezem. :/ Na bumm, ez van.

Na jó, ez kész röhej, eddig csak arról írtam, hogy miről nem fogok írni de egy szóval nem említettem hogy miről fogok. És bár hiába soroltam fe,l hogy mikről nem szeretnék ezzel csökkentve a listát, mégis úgy érzem még mindig nem tudom miről fogok. De majd csak lesz belőle valami..Hisz mindent el kell kezdeni valahogy!

Addig is csóközön!

xoxo

Ezeket a cikkeket olvastad már?